Takács Tibor 1946. december 29-én született Budapesten.
Gyermekkorában tornázott, ami annak fényében egyáltalán nem volt meglepő, hogy édesanyja is tornász volt, aki később edző lett. Azonban nem a torna, sokkal inkább a labdarúgás vonta a bűvkörébe. 1953. december 6-án az édesapja kivitte az Üllői útra egy Kinizsi-Honvéd mérkőzésre. Ez a találkozó az „Évszázad mérkőzése” utáni első magyar fellépése volt a válogatott játékosoknak, aki leginkább a Honvédban játszottak, ahogy az említett találkozón is. Ott játszottak, de nem sokra mentek, mert a Kinizsi egy Kispéter Mihály nevű fradista vezényletével, sorra verte vissza minden támadásukat, így gól nélküli döntetlent értek el. Gól ugyan nem született azon a mérkőzésen, ám egy új fradista igen, hiszen Takács Tibor akkor döntötte el, hogy az ő kedvencei nem a „londoni hősök”, hanem az őket megfékező „kis hősök” lesznek. Még nem volt tizennégy éves, amikor a zsebpénzéből megvette az első hivatalos FTC pártoló tagsági igazolványát.
Nagyon korán felismerte, hogy üzleti vállalkozásával segítheti a kedvenc csapatát, sőt azt is, hogy ezáltal kedvenc csapata segíteni tud az üzleti vállalkozásának. Egy 1957 óta létező építőipari tervező szövetkezetnél, ez volt a később sok fradista által megismert Ybl Tervező, lett elnök. Azon túl, hogy benzinkutakat, különböző csarnokokat terveztek, több sportegyesület sportcélú létesítményének a megvalósításában is közreműködtek. A rendszerváltozás idején, amikor a magyar sport állami gazdasági forrásai elapadtak, ő a cégével elsőként állt be a támogatók sorába, hol másutt, mint a Ferencvárosi Torna Clubnál. Országos „tornacsarnoképítési akciót” hirdetett, amelyet meg is tudott valósítani. Nagyon innovatív elnök volt, aki belátta és megértette a marketing üzleti jelentőségét és fontosságát, a saját cége mellett több partnerét is sikeresen ajánlotta a Fradi szponzorainak sorába. Tevékenysége felkeltette a klub vezetőinek a figyelmét, így 1991-ben felkérték, hogy legyen tagja a labdarúgó szakosztály elnökségének. Emellett 1992. januárjától az Ybl Tervező a tekeszakosztály névadó szponzora, Takács Tibor pedig a szakosztály elnöke lett. Jó helyre ment a pénz, onnantól kezdve a tekések minden évben nyertek valamilyen címet. Ráadásul a futballnak is sikerkorszaka volt, ki ne emlékezne az 1992-es, bajnoki címig tartó nagy tavaszi menetelésre vagy még annál is többen az éppen harminc évvel ezelőtt történt BL csodára, a csoportkörbe jutásra. Az a csoda 1996. végére kifulladt, a vezetést sokan támadták, Takács Tibor is akkor távozott az elnökségből. Távozott, de csak időlegesen, hiszen 2001. áprilisában visszatért, az egész klub elnökségi tagjává, egyben alelnökké választották. Viharos idők voltak, a gazdasági útkeresés időszaka, rengeteg vita volt kívül és belül egyaránt, amelyek oda vezettek, hogy 2002. januárjában távozott klubvezetésből. A klubvezetésből igen, de a támogatók sorából nem, annyi változás történt csak, hogy a tekeszakosztály helyett a férfi tornászok névadó támogatója, személy szerint pedig az elnöke lett és maradt egészen 2018-ig, amikorra a klub és szakosztályai gazdasági viszonyai már konszolidálódtak.
Bár személy szerint soha nem sportolt a Fradiban, így nem lehetett magyar bajnok, ám az említett szponzorációs tevékenysége révén a tekeszakosztály 28, míg a férfi tornászok 123 magyar bajnoki címet szerzett, a női tekézők két alkalommal a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is megnyerték. Egészen biztos, hogy az Ybl Tervező és személy szerint Takács Tibor nélkül ezek a címek ilyen számban nem születhettek volna meg.
És még valami, illetve sok valami, ami nem születhetett volna meg nélküle, az pedig rengeteg Fradi témájú könyv és kiadvány. Igen, mert Takács Tibort szenvedélyesen izgatta a múlt kutatása, a hagyományok ápolása, ami után nem meglepő, hogy a klub legendás krónikásával, Nagy Bélával baráti viszonyba került és az ő munkáját a kiadványok és könyvek kiadásával támogatta. Barátja halála után úgy gondolta, a munkája nem halhat meg, azt folytatni kell, így létrehozta a Nagy Béla Hagyományőrző Egyesületet, amely döntő részben ferencvárosi vonatkozású eseményekről, a Fradihoz köthető személyekről emlékezett meg, de később nyitott más egyesületek nagy sportolói felé is, akik valaha dicsőséget szereztek hazánknak.
Megalakulásától kezdve részt vett az FTC Baráti Körének munkájában. Nem volt olyan rendezvény, amelyen ne jelent volna meg, olyan is kevés, amelyet cégei révén ne szponzorált volna. Mint ahogy az egyesület működését, annak tagjait előszeretettel mutatta be a körzeti televíziókban futó, ugyancsak az ő támogatásával megvalósult sportműsorokban.
2015. december 3-án az elsők között kapta meg a Rudas-rend kitüntető címet, attól a naptól kezdve a rend tagjainak évenkénti összejövetelei is elválaszthatatlanok lettek tőle.
Az élete volt a Fradi, súlyos betegsége ellenére az utolsó pillanatáig ott volt a mérkőzéseken, hogy szurkoljon kedvenc csapatának, beszélgessen a barátaival. Számára ez az utolsó földi pillanat 2025. augusztus 14-én jött el, akkor hunyta le végleg a szemeit.