Havasi Mihály 1948. május 25-én született Budapesten.
Már kisgyerekként a Fradinak szurkolt, papíron 1959. május 11-én jött el számára a nagy nap, amikor két héttel a tizenegyedik születésnapja előtt leigazolta őt álmai csapata. Az igazolást kézilabdában állították ki, mivel a kisfiú már az általános iskolában jól kézilabdázott és a tehetségére felfigyeltek az FTC kézilabda szakosztályának szakemberei. Ettől a naptól kezdve egészen 1977-ig a kézilabda körül forgott az élete. A Fradiban végigment az utánpótlás ranglétrán, jó fizikumú beálló volt, 1967-ben már az országos utánpótlás keretben számoltak vele. 1969-ben egy esztendőre „kiszakították” szeretett közegéből, sorkatonaként egy katonacsapatban kellett játszania. 1970-ben már újra az FTC csapatát erősítette, tagja volt az NB I/B bajnokságát megnyerő csapatnak, amely négy év után újra visszajutott az élvonalba. Innentől kezdve hét évig az első osztályban dobta a gólokat Havasi Mihály. Biztos kezű hétméteres dobónak számított, ezt a feladatot rendre rábízták és ő elenyésző hibaszázalékkal értékesítette a lehetőségeit. 1974-ben ő kapta meg az egyesület sportszerűségi vándordíját. Ez az év egy másik alkalom apropóján is emlékezetes volt a számára, május 19-én, az új stadion avatóján ő volt az, aki az egyesület zászlaját ünnepélyes keretek között az árbócra húzhatta.
Ekkoriban kezdett az aktív sportolás mellett mással is foglalkozni. Végzettsége szerint grafikus volt, így kézenfekvőnek számított, hogy felkérték a klub különböző plakátjainak tervezésére. A szervezésben is jeleskedett, gyakran segített Nagy Bélának, a klub halhatatlan krónikásának a munkájában. Végül, amikor 29 esztendősen, 1977-ben az aktív kézilabdázás befejezése mellett döntött felkérték a kézilabda szakosztály vezetőjének. Nem telt el két év, amikor 1979-ben jött a következő nagy ugrás, az akkor 31 éves Havasi Mihályt a labdarúgó szakosztály technikai vezetőjének kérték fel. Havasi Mihály tudatosan készült a szervezői, vezetői feladatokra, hiszen grafikusi képzettsége mellett a Testnevelési Főiskolán sportvezetői szakot is végzett, nyelveket tanult.
1979-től 1987-ig nyolc igen kemény, mondhatjuk forró év következett a számára, hiszen a Fradi futballcsapatának az ügyeit intézni sosem volt egyszerű feladat. Rengeteg utazás, tárgyalás, szervezés jellemezte ezt a munkakört, amelyet Havasi Mihály hihetetlen könnyedséggel és eleganciával látott el. Igen, az eleganciáról is meg kell emlékezni, hiszen a védjegyévé vált a mindig elegáns viselet, őt nyakkendő nélkül sohasem látták, a megjelenésével is megadta a módját annak, hogy Magyarország legnépszerűbb klubjának az érdekeit képviseli. Munkája során tekintélyes időt töltött a Fradi ügyeit intézve a Magyar Labdarúgó Szövetségben, így egyáltalán nem csoda, ha ott is felfigyeltek a munkájára, odaadására, kitartására és felkérték, legyen az MLSZ, azon belül is a válogatott csapatok titkára, dolgozzon immár az egész magyar labdarúgásért. A Fradiban egy tehetséges fiatalembernek, Magyar Zoltánnak adta át a stafétabotot. Négy esztendő után aztán „visszacsere” történt, Magyar Zoltán távozott, az egyesület vezetése Havasi Mihályt hívta vissza, aki nem sokat hezitált, jött, újra ő lett a Fradi labdarúgók mindennapi ügyeinek intézője, a technikai vezető. Ezt a posztot a sajtóban megszámlálhatatlan névvel illették, volt ő a szakosztály titkára, igazgatója, vezetője, elnöke, menedzsere, ám a lényeg mindig ugyanaz volt, a rengeteg munka a labdarúgók minél nagyobb sikere érdekében. Sikerekben pedig nem volt hiány, ki ne emlékezne az 1992-es dicsőséges, bajnoki címig tartó tavaszi menetelésre, az 1995. őszi párját ritkító BL-csodára, amelyeknek, ha nem is a pályán, de a kulisszák mögött tevékeny részese volt Havasi Mihály. Posztjából adódóan a sikerek mellett volt része kevésbé kellemes dolgokban, kudarcokban is, amiért gyakran népharaggal kellett szembenéznie. Ez utóbbiak közül kétséget kizáróan a legemlékezetesebbek az 1996 őszi események, amikor az egy évvel korábbi BL-csodát nem sikerült megismételni, sőt szétesett a csapat, mindenki a korábban keresett sok pénzt kereste. Havasi Mihály elmondta, a sikerekhez vezető úton rengeteg adóssága is volt a klubnak, azokat is rendezni kellett, ám a közvélemény nem hitt neki, Szívós István ügyvezető elnökkel együtt bűnbaknak kiáltották ki, távozni kényszerült a labdarúgók napi ügyeinek intézésétől. Távozása után nem kevesebb, mint hét klub kereste meg, hogy foglalkozzon a dolgaikkal, ám ő mindegyiket kikosarazta. Helyette megszerezte a FIFA-licences menedzseri képesítést, amellyel a nemzetközi játékospiacon is képviselhette a vele szerződő játékosok érdekeit.
Több mint tíz évig dolgozott még elismert menedzserként, majd nyugdíjasként újra a Fradi töltötte ki és tette teljessé a mindennapjait. Eljárt az FTC Baráti Körének rendezvényeire, 2015. decemberében az elsők között lett a Rudas-rend kitüntetettje, minden érdekelte, ami a Fradival volt kapcsolatos, mindenütt igyekezett szolgálni ezt a klubot, amelyről így nyilatkozott:
„Minden perc, amit a Fradiban tölthettem, az csodálatos volt. Játékosként és vezetőként is egyaránt. Mostanság is bejárok, jóban vagyok mindenkivel. A fradizmus nagyon sokat jelent számomra.”
2025. augusztus 31-én távozott az élők sorából.