Gabrovitz Zoltán 1949. augusztus 22-én született Budapesten.

Úgy gondolom, a Rudas-rend alapköve a Ferencvároshoz és a Baráti Körhöz való hűség, szeretet és ennek ápolása, támogatása, megismertetése másokkal.

A Ferencvároshoz való kötődésem a Nagypapámnak köszönhető, az Ő gondolatából indult el 1899 május 3-án a FERENCVÁROSI TORNA CLUB megszervezése, alapítása.

A klub történelmében a legelső leírt név, Gabrovitz Kornél volt és az én egyik feladatom, a név széles körű megismertetése, annál is inkább, mivel tíz évvel ezelőtt, amikor beléptem a Baráti Körbe, úgy tapasztaltam, nem minden ferencvárosi kötődésű ember ismeri ezt a nevet.

Mivel 1949-ben születtem, így Nagypapámat nem ismerhettem, Ő két évvel korábban meghalt. Nagymamám, Gebauer Stefánia 1956-ban hunyt el, így a családból származó közvetlen ismeretem az FTC első hónapjairól, éveiről nem volt. Azt azonban tudtam a családi hagyomány szerint, hogy 1899. áprilisában a Gebauer Kávéházban döntötték el, hogy megalapítják a Ferencvárosi Torna Clubot.

A klub szeretetét a Nagynéném, Gabrovitz Mária ápolta a családban, ő szerettette meg velem is. Vele jártam még a régi Üllői úti fatribünös pályára a mérkőzésekre és Ő többször is mesélt nekem múltbeli emlékeiről.

1974-ben az akkor új Üllői úti stadion átadásához kapcsolódóan Édesapám testvére átadta a nála lévő két cipősdoboznyi, FTC-hez és Gabrovitz Kornélhoz köthető iratot és emléktárgyat  Nagy Bélának. Később a Nagypapa mellszobra is a klubhoz került, amely a népligeti központi épület földszintjén ma is látható.

Jómagam az Agrártudományi Egyetem elvégzése után a hetvenes években a mezőgazdaságban dolgoztam és így kissé eltávolodtam a Fraditól, csak a kétezres évek közepén tértem vissza szurkolóként. Azt is el kell őszintén mondanom, hogy 2015-ben, egy sikertelen mérkőzés, a Zeljeznicar elleni vereség után valami megtört bennem. Nem elsősorban a vereség ténye, sokkal inkább a számomra a Fraditól teljesen idegennek tartott hangulattalanság bosszantott, mert bennem még a korábbi kettős rangadók és a régi ferencvárosi stadionok hangulata élt, úgy éreztem, ebből semmi sem maradt. Ekkor jelentkeztem a Baráti Körbe, ahogy mondani szokták, jókor voltam jó helyen, így bekerültem az elnökségbe is. Akkor úgy gondoltam, hogy tevőlegesen és aktívan tudnék tenni az általam semminek tartott hangulat javításáért, a szurkolók közti párbeszédért, de végül mindez csupán gondolat maradt a számomra, annál is inkább mert láttam, hogy mindezt az Elnök úr kezeli és végül a folyamatok jó irányba indultak el.

Láttam, a Baráti Kör elnökségében csak olyan tagok voltak, akiket több évtizedes múlt kötött a Ferencvároshoz, az én múltam a Nagypapám és az idézett szurkolói múltam volt a több évtizedes szünettel. Ezért is éreztem úgy, hogy nekem többet kell tennem, az elnökségben minden feladatra jelentkeztem. Emellett éveken át, egészen a 2024-es év végéig a közismert és népszerű Czikkely Boldizsár munkáját segítettem.

Nagyon remélem, hogy a Rudas-rendnek, ennek a kicsi, de egyedülálló közösségnek is hasznos tagja tudok lenni a következő években.

Annyit még magamról, hogy két gyermek édesapja vagyok, 1977-ben született Attila fiam, 1982-ben Rita lányom, 1999-ben pedig Viktória nevű unokám.