Czikkely Boldizsár 1948. július 23-án született Gyomán.

 Szegény, háromgyerekes család legidősebb fiaként egy jó ideig tanyán éltem, ami a tanulási és szórakozási lehetőségeimet nagyban meghatározta. A tanyasi egytantermes iskolában kezdtem el tanulni, de már városban végeztem el a nyolc általánost, majd szereztem géplakatos szakképesítést. A fő szórakozást már a tanyán is a focizás jelentette számomra. A Gyomai Torna Klub igazolt játékosa lettem, de két lábtörés, majd Budapestre kerülés után abbahagytam a labdarúgást.

A futball mellett a Fradi iránti szeretetem is korán kialakult. A tanyán telepes rádión hallgattam a körkapcsolásos közvetítéseket, s így az éteren keresztül a Fradi lett a kedvenc csapatom, Albert Flórián pedig a kedvenc játékosom. A nagynénémnek köszönhetem első igazi futball élményemet, ugyanis meglepett egy meccsjeggyel. 1959. március 1-jére szólt az Üllői útra az FTC – Haladás mérkőzésre. Izgatottan vonatoztam fel Budapestre, vittem magammal egy Albert Flórián képet, amelyet még a meccs előtt sikerült is aláíratnom. Teljes lett a boldogságom, mert a Fradi 2:0-ra győzött, és az egyik gólt Albert szerezte. Ezt követően még néhányszor fellógtam egy-egy mérkőzésre, de rendszeres szurkoló csak 1967-ben lettem, amikor felkerültem Budapestre. Ettől kezdve az volt az elsődleges célom, hogy valamilyen módon segítsem kedvenc egyesületemet. Ennek érdekében 1968-ban az FTC Baráti Kör tagja lettem, és hosszú éveken keresztül segítettem a tagnyilvántartásban, intéztem a postai dolgokat. Később a különböző szakosztályok (kézilabda, vízilabda, futsal stb.) mérkőzésein rendező, pénztáros, majd jegyellenőr lettem.

Alapító tagja voltam a Nagy Béla által 1985. december 3-án létrehozott Fradi Múzeumnak. Mint a múzeum egyik őre tárlatvezetőként tevékenykedtem. Ezt a munkát a Groupama Arénában 2014. augusztus 7-én megnyitott korszerű, majd 2015-től hivatalos múzeumi státuszt kapott Fradi Múzeumban is folytattam egészen 2022-ig. Ma már „csak” az FTC Baráti Kör mindenese, örökös tagja vagyok.

Albert Flóriánról még azt szeretném elmondani, hogy nem csak kedvenc játékosom volt, hanem aktív pályafutásának befejezése után egészen a sajnálatos haláláig szinte napi kapcsolatban voltunk, nagyon tiszteltem őt, ő pedig a „testőrének” nevezett.

Egy különleges hobbim van, gyűjtöm a Fradi-zászlókat. Ötvenévesen 50, hatvanévesen 100, hetvenévesen már 200 zászlóm volt. Most már ott tartok, hogy pontosan nem is tudom a számukat, közelít a 400 felé.

A Fradi érdekében végzett tevékenységemért kétszer kaptam meg az FTC Aranydiplomáját (1999 és 2009). Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor 2015 decemberében a Rudas-rend tagja lettem.

Az a célom, hogy amíg élek, a Fradit fogom szolgálni. Hajrá Fradi!