Tobak Csaba 1975. október 10-én született Budapesten.

Mottó: Összetartás, harc és jókedély.

Fradista családba születtem, tán nem véletlen, hogy világra jövetelem a KEK döntő évében történt és a sors is úgy gondolhatta, hogy megszakítja az Újpest Dózsa 7 éves hegemóniáját és bajnokcsapatot ünnepeltet a szezon végén a Ferencváros csapatával 😊

1988 májusától járok ki szeretett csapatom meccseire, azóta két kezemen meg tudom számolni hány mérkőzést hagytam ki a lelátón. Édesapámtól örököltem azt, hogy a Fradiról szóló cikkeket spirálfüzetekbe ragasztottam, ezek száma a mai napig több mint hetven. Igazi kortörténet 1988-tól napjainkig. A spirálfüzetek mellett kinyílt egy másik gyűjtőszenvedélyem ajtaja, ezt pedig szintén 1988 tavaszára datálható, mikor is édesapámék megvették első videómagnójukat. Innentől kezdve minden híradó végén kazettára rögzítettem a Fradi meccsek összefoglalóit. Minden meccset kronológiai sorrendben mentettem el az utókornak, elmondhatom, hogy Magyarország legnagyobb videógyűjteménye van a birtokomban. Illetve most már egy jóideje a Fradi múzeum birtokában. De ne ugorjunk előre ennyit az időben. Vissza a lelátóra.

Átélhettem a 1992-es diósgyőri mámoros bajnokavatást, majd a fergeteges Bajnokok Ligája szereplést és sajnos a 2006-os dicstelen kizárásunkat is a másodosztályba. Sosem feledem, hogy az egyik Nagy Bélánál tett látogatásom alkalmával Béla bácsi irodájának a beugrójában ott állt Albert Flórián. Kissé lefagyhattam, de Béla bácsi és Flóri bácsi szívélyesen megkínáltam egy kisfröccsel. Rólam tudni kell, hogy ki nem állhatom a fröccsöt, de ha akkor és ott lábvízzel kínáltak volna meg, hát bizony azt is örömmel megittam volna. Két ilyen nagyszerű legenda társaságában bármit megtiszteltetés volt meginni.

Noha a kilencvenes évek közepétől rendszeresen ott somfordáltam a klubház környékén, mégis itt éreztem azt, hogy valami többet is kell tennem szeretett klubomért attól, mint hogy hétről hétre a lelátón drukkolok a csapat sikeréért. A része akartam lenne ennek a csodálatos klubnak és mikor a legalkalmasabb a pillanat, ha nem akkor, mikor bajban van a hőn szeretett egyesület.  A lelátón a kétezres évek közepén megismert srácokkal megalapítottuk a Veteránok nevű csoportot, és ma már vicces felidézni, hogy 29 és fél évesen még korkedvezménnyel lehettem tag, mert a csoportba csak 30. életévüket betöltött srácok tartozhattak 😊 Sok remek minőségű ember mellett itt ismerkedtem meg későbbi barátommal Bánki Józseffel a népszerű Dodóval, aki azonnal levette, hogy egy igazi fanatikussal, a klub történelme iránt elhivatottan érdeklődő sráccal van dolga, aki bárhol és bármikor kapható arra, hogy intézzen bármit ami a Ferencvárossal kapcsolatos.

Bánki Dodit 2006-ban nevezték ki az FTC kommunikációs igazgatójának, és Ő azonnal maga mellé vett. Mivel ekkor a klub egyik legsötétebb időszakát éltük fizetésről természetesen szó sem volt. Társadalmi munkában segítettem, mindenben, amiben csak tudtam, ha kellett sajtóanyagot vittem a sajtópáholyba, ha kellett akkor pár meccsen hangosbemondóként is tettem a dolgom az igazi bemondó távollétében. De az irodában is részt vettem a feladatokban, én hívogattam végig a vidéki klubokat és televíziókat, hogy megszerezhessük a hiányzó meccsek felvételeit, hogy megalkothassuk az FTC videóarchívumát, melynek az én életemben amúgy is kiemelkedő szerepe volt. Természetesen minden meccset kézikamerával rögzítettem, az utókornak megőrzés céljából. Bánki Dodi nem sokkal később távozott ebből a pozícióból, engem azonban a később és folyamatosan cserélődő vezetők is megtartottak. 2006-2013 között voltam társadalmi munkása ennek a csodálatos klubnak. Közben megérkezett a klub második klubalapítója Kubatov Gábor akinek érkeztével minden a helyére került.  Soha nem feledem el, hogy 2012 telén az akkor videós lebetegedett, és tudták rólam, hogy kamera felvételek készítésében is szoktam tevékenykedni, megkérdezték, hogy van -e kedvem elmenni Pécsre, hogy a meccset rögzítsem a Fradi számára? Mint említettem bármit, bármikor megtettem, így hát örömmel mentem velük az ország másik szegletébe. A hosszú úton az új srácokkal is megismerkedtem és a Fradimédia vezetőjének Czégány Palinak is feltettem a kérdést, hogy ha szükség van rám, akkor főállásban is tovább szolgálnám klubomat. Ő bevitte az ötletet Nyíri Zoltánnak, aki ekkor az FTC operatív vezetője volt, aki örömmel fogadott épülő csapatába. 2013 március 26 óta főállásban dolgozhatok ezért a csodálatos egyesületért. Nagy Béla 2006-os halála után többen is vezették a Fradi Múzeumot és az utolsó vezető felmondása után a klub vezetői arra gondoltak, hogy rám bízzák a Fradi Múzeum vezetését. Talán elmondható, hogy ez egy szerencsés találkozás volt. Kubatov Gábor vezetésével nemcsak a klub, hanem annak múzeuma is megújult. 2015-ben hivatalos állami minősítést kaptunk és az állandó kiállításunk mellett számtalan tematikus kiállítással tisztelegtünk a múlt nagyszerű legendái előtt.

Hatalmas megtiszteltetés, hogy 2015-ben a Rudas Rend megválasztott tagjának és mivel a 23 megválasztott tag közül én voltam a legfiatalabb, ezért én lettem a Rend korjegyzője is.

2018-ban az FTC Baráti Kör megválasztott az elnökségébe, majd a főtitkári pozíciót is megszavazták számomra. Különösen nagy dicsőség, hogy a klubbal együttműködve látjuk vendégül a népligeti bázison a baráti kör tagjait, ahova minden hónapban érdekes vendégeket hívunk el a születésnapjuk vagy egyéb sikereik apropóján. Ezek az összejövetelek minden fradista szívét megdobogtatják, de külön kiemelendő, hogy régi nagyjaink mellett elfelejtett egykori kedvenceinket is meginvitáljuk akik hálás szívvel gondolnak az FTC-re. Egy olyan klubra melynek ennyire fontos a múlt tisztelete és a hagyományok ápolása.

Számomra pedig a legértékesebb, hogy ezt az ügyet és ezt az egyesületet szolgálhatom minden erőmmel. Mert Fradi volt Fradi lesz míg a földön ember lesz.