Miskolczi József 1958. december 22-én született Sárváron.

Mottó: Aki zöld-fehér vérrel születik, az úgy is hal meg.

Én és a vérem filmkockái összefonódnak, meg is határozzák életem alakulását, sokszor még a fontosabb döntéseket és eseményeket is befolyásolják.

1958. december 22-én születtem Sárváron és nem sokat kellett várnom az első találkozásra szeretett csapatommal, az első filmkocka: 1963.06.09., Szombathely, Haladás – Ferencváros 0:2 (0:1), NB1. A mérkőzésről természetesen semmi emlékem, de a körítés részeként a családunk barátjának a Sárvár-Szombathely vonatúton elengedett postagalambjai megmaradtak.

Az iskolát már Szegeden kezdtem és ezzel párhuzamosan az újszegedi grundról pár év után jöhetett az első igazi, bokáig érő mez, igazolt játékosként a szebb napokat is megélt SZAK csapatában, majd az UTC-vel és a Szegedi Tanárképzővel bejártuk fakarusszal és vonattal a megye minden pályáját. Természetesen a Fradi minden szegedi látogatásakor ott szorongtunk a tribünön és a mai napig előttem van Zsiborás egy fizikát meghazudtoló védése, amikor a levegőbe még valahogy megtolta magát és védett egy szenzációsat a 16-os vonal környékén.

A következő filmkocka már a Üllői úti szentélyből van:

https://www.tempofradi.hu/1974xi5-kek-ftc-liverpool-00

Amikor is a KEK 2. fordulójában kivertük a Liverpoolt. Már két órával a kezdés előtt elfoglaltuk a helyünket a Nagyvárad téri kapu mögött a jobboldali szögletzászló közelében, ami percek alatt megtelt és testközelből láthattuk, ahogy a pályát megtekinti az öltönyös angol csapat, Clemence-vel és Keegan-nel az élen. A mérkőzésről nekem Rab Tibi maradt meg, pedig az NS másnapi beszámolója alapján nem is játszott tökéletesen, mivel csak védekezett. Micsoda szép idők, csak érdemes elolvasni a játékosok értékelését, ami mai szemüveggel nézve már-már érthetetlen mércével, objektivitással írt az akkori sikerekről.

A filmkockákat pörgetve a következő állomás már 18 évesen, kirepülve a családi fészekből sikeres felvételivel a zsebben, Szabadszállás, egy év katonaság, foci és ismerkedés a nagybetűs élettel.

Mi más „hozna” olyan meghatározó döntéseket 1978 első pár őszi hetében a győri KTMF (ma Széchenyi Egyetem) pályáin, mint a laszti: SZERELEM és barátság, melyek a mai napig tartanak. Ott ismertem meg feleségem, aki díjátadó volt a „dinnye kupán” és a mai napig kitart mellettem. Akkor kezdtem el játszani a főiskolás csapatban Rédli Karcsival, akivel a mai napon is egymás mellé szól a bérletünk a Groupama Arénában és adja nekünk oda a tapolcai sportcsarnokot a Novák tornákhoz, immár tíz éve. A Foci és a főiskolás évek egy magyar bajnoki címet hozott 1980-ban az Egyetemi és Főiskolai Országos Bajnokság megnyerésével, aminek jutalmaként egy nemzetközi tornán vettünk részt a házigazda spanyol, a német az olasz válogatottal közösen Oviedoban.

Házasság, gyerekek, vidékről utazás a szentélybe 4-500 km-es túrákkal a következő évtizedek eseménye és közvetlen kapcsolat szeretett csapatommal, na meg a TV és az NS vasárnap reggel.

Majd eljött a nagy nap és költözés közelebb, ami azonnal négy bérlettel járt a III-s szektorba. Ahol újabb ismeretségek és barátságok szövődtek, aminek eredménye a mai ülésrend és immár közel három kis sor a C4-es szektorban ugyanazokkal az arcokkal és fanatikusokkal nagyrészt, mint bő két évtizeddel ezelőtt. Ami csodálatos, hogy nem csak öregszünk, hanem a fiatok vére is öröklődött, így én is már a lányommal és két unokámmal osztozom a bérletes helyeinken.

Ahogy teltek az évek, a kötelék csak erősödött és a meccsre járás mellett más kapcsolatok is kialakultak Tagja lettem FTC Pártolói Egyesületnek (FTC PE), majd 2008-ban beléptem az FTC Baráti Körbe (FTC BK), aminek hosszú évekig az elnökségi tagja voltam és megismerhettem az egykori nagyjainkat és a közelmúlt sztárjait, akiknek a későbbi kezdeményezéseinkben sokat köszönhetek a felejthetetlen emlékeken kívül.  Nehéz szavakba önteni azt az időszakot, talán legyen elég annyi, hogy az első összejövetel után felhívtam édesapámat és feltettem neki a költői kérdést, „Tudod kikkel ültem egy asztalnál?” – Springer, Rudas, Rákosi, Friedmanszky… és a FLÓRI.

A bemutatkozás akár itt véget is érhetne, ha nem indul el a szurkoló (játékos) életút a zöld-fehér film egy párhuzamos ágával többszörösen is összefonódva, keresztezve egymást.

Tizenévvel ezelőtt (2009) elindult egy folyamat, aminek a végén több nagyszerű dolog is kialakult. Rátaláltam két igaz barátra Horváth Károlyra és Lakatos Lászlóra, így született a „TempóFradi!”, az FTC labdarúgásának történetét feldolgozó klubtörténeti és statisztikai portál. Külön évad sem lenne elég a feltárt munka bemutatására, de a nagyobb fejezetcímek is sokat elárulnak, miközben az ajtók csak egyre nyíltak.

Több éves szerkesztői munka után társaimmal 2010-ben egy alapítványt hoztunk létre.

„Az aktí­v munkán túl fontosnak tartjuk, hogy az egész Fradi család számára hiteles személyek „felügyeljék” a munkánkat. Biztosak vagyunk benne, hogy Nyilas Elek (a kuratórium elnöke), dr. Koch Róbert, Hargitai Károly (halála után Rédli András) és Rédli Károly személyében olyan erkölcsi hátteret tudhatunk az Alapí­tványunk mögött, mely biztosí­tékot jelent arra, hogy egy pillanatra sem fogunk letérni arról az útról, amit elterveztünk és melyen kis lépésekkel ugyan, de végig szeretnénk menni.”

A fenti gondolatok érdekében választottuk az Alapí­tványi formát, ennek érdekében kértük fel a kurátorokat és ennek érdekében folytattuk a munkánkat.

2011-ben szurkolói támogatással felújítottuk Toldi Géza sírját:

Rövid ünnepség keretében avattuk fel a Tempó Fradi Alapí­tvány által felújí­tott Toldi Géza sí­remléket, a Farkasréti temető 30/2-es parcellájában.  Az ünnepségen Rudas Ferenc egykori játékostárs majd Hargitai Károly, az első elkészült Toldi vándordí­j átadója elevenítette fel a múltat.

Sárosi György doktor, száz év az örökkévalóságnak (2012. augusztus 25. Genova)

„Pályafutása minden pillanatával történelmet í­rt. Ő maga az örökkévalóság, aki kí­vül van az időn és egyszerre foglalja magában a múltat, a jelent és a jövendőt. Csendben és meghatódva állunk az urnafal előtt. A csend ahhoz kell, hogy megérezzük a mindenséget, hogy meghallgassuk az örökkévalóság szavát. A csend az örökkévalóság része. Melynek most mi is egy kicsinyke részesei lehetünk. De ahogy az emlékezés eljut a szí­vünkig, már érezzük, hogy nem vagyunk egyedül. Velünk van a Fradi család, mert mi egyek vagyunk és í­gy együtt is hajtunk fejet a Ferencvárosi labdarúgás legnagyobb egyéniségének az emléke előtt.” (lalolib)

2013-ban újabb négy évre megválasztottak az FTC Baráti Kör elnökségi tagjának és megkaptam az „FTC Baráti Kör Örökös Tagja” kitüntető címet.

Dr. Lakat Károly emléktáblát avattunk (2015. november 27.)

“Az olyan ember számára, aki gyerekkorától rajongott egy klubért és szinte odanőtt a pályához, a kispadon ülni talán még nehezebb, mint a zöld gyepen harcolni.” – dr. Lakat Károly, a Tanár úr jellemezte ezekkel a szavakkal azokat a nagyszerű éveket, melyeket a Ferencváros kispadján töltött. Szenvedéllyel, tudással, alázattal. De nem csak edzőként, játékosként is legendás alakjává vált labdarúgásunk történetének. Szerkesztőségünk ezért is vállalta fel, hogy abban a házban, ahol 1953 és 1988 között élt, egy emléktábla elhelyezésével tiszteleg a Ferencvárosi labdarúgás legendája előtt.

„A Ferencváros Aranydiplomáját megkapni (2016.november 29) nem csak örömöt jelentett szerkesztőségünknek, hanem felelősséget és további munkát is. Megtiszteltetés számunkra, hogy szurkolói portálként működve kaptuk az elismerést, ezzel is elismerve azt a munkát, amit eddig a Ferencváros történetének feldolgozása jelentett és jelenti is fog az elkövetkezendő években is.”  (lalolib)

Még ma is előttem vannak az előkészületek képei és az azonnali igenek a felkérésekre, megkeresésekre:

„Novák Dezső emléktornát szeretnénk szervezni!”

Novák Erzsike-Fradi-Hali-Dunaújváros-Tapolca-FTC BK-Géczi-Juhász-Fenyvesi-Rab-Szokolai-Pogány-Judik-Nyilas Elek….

2015. február 22-én útjára indult a labda és a Novák Dezső Utánpótlás Emléktorna. Az idén immár a VIII. U-13-as Novák tornát rendeztük és reményeink szerint jövőre folytatjuk.

Egy évente ismétlődő eseményt mindig izgatottan várunk, a 2015-ös év számomra nem csak jól indult, de szebben nem is záródhatott volna. 2015. december 3-án a RUDAS-REND tagja lettem és azóta minden évben találkozunk, hogy tisztelegjünk Feri bácsi emléke előtt, akinek személy szerint is sokat köszönhetek, mivel sok felejthetetlen beszélgetésre adott lehetőséget szeretett csapatunk múltjának a feldolgozása során.

 

Folytatjuk, folytatom azt a rengeteg emlékkel kikövezett utat, amely nem lehetne ilyen gazdag szerető feleségem, családom végtelen türelme és a szerkesztőtársaim, barátaim támogatása, segítsége, megértése nélkül.